Szivárványlóri

Trichoglossus haematodus

Elterjedése:Észak-,Kelet- és Dél-Ausztrália, Tasmánia, Új-Guinea, és más környező szigetek.

Hossza:hossza körülbelül 26 cm.

Hím és nőstény: fejtollai sötétkékek; a tarkója sárgászöld; a háta, szárnyfedője és a farka zöld; melle, hasa sötétvörös széles sötétkék szegéllyel, alhasa, combja világoszöld, sötétzöld szegéllyel, csőre vörös.

A szivárványlóri 21 földrajzi rassza 6000 km-es kelet-nyugati és 5000 km-es észak-déli kiterjedésű életteret mondhat magáénak. Csak nagyon kevés papagájfaj lakik e fajhoz hasonlóan nagy területen. Virágevőként főleg nektárral, virágporral és virágrészekkel táplálkozik, azonban a virágokon élő rovarokat sem veti meg. A lórik százas csoportokban vonulnak, hogy a virágzó pálmákat és fákat leszüreteljék. Ezek a színes kis koboldok egyfolytában mozgásban vannak, amikor éppen nem táplálkoznak. Fecsegésük és csipogásuk állandó kísérője mozgalmas életünknek.

Szaporodása:Mivel elterjedési területük hatalmas, nincsen egységes párzási időszakuk. Fészeknek magasan lévő faodút használnak. A nőstény 2-4 tojást költ ki. Az utódok nevelésének feladata megoszlik a két szülő között. Körülbelül 8 hét után a fiókák elhagyják a fészküket, de még sokáig a szülők gondoskodnak róluk.

Kiegészítés:Találóan tollas bohócoknak is szokták nevezni őket. A lórik született örökmozgók, és készek a mókára.akinak volt már alkalma állatkertben 1 csapat lóri tarka nyüzsgését megfigyelni, az biztosan eljátszott a gondolattal, hogy ő maga is tartson ilyen állatot.

Sajnos azonban az állatok tartása nem éppen problémamentes.Mivel virágevők,táplálkozási igényeik is ennek megfelelően alakulnak, és ezeket nem könnyű kielégíteni.

Sajnos ,ha ezt nem tarjuk be az állat pusztulásához vezet,mert a madár emésztőrendszere nem úgy van berendezve.